Neutrog TV | Hogyan csírázhatom a régi magokat?
Tehát megszoktam, hogy az olyan szimbolikus dolgok, mint a hatalmas izzadságcseppek, a hatalmas aneurisztikus vénák stb., Inkább intenzív érzelmek absztrakt túlzásai, mint szó szerinti verejtékcseppek vagy erek. De most egy nagy verejtékcseppvel rajzolok egy karaktert, aki a tükörbe néz, és nem tudom, mit tegyek. Ha az izzadságcsepp nem diegetikus és pusztán szimbolikus, akkor nincs értelme, hogy visszaverődjön a tükörbe, mert a visszaverődés azt jelentené, hogy az izzadságcsepp szó szerint, fizikai módon létezik a világon (más néven, diegetikus) ). Tehát vannak olyan esetek, amikor egy anime / manga karakternek izzadsága tükröződik a tükörben, mintha diegetikus lenne?
Ez az adott sorozatban játszott közegtől és tropáktól függ. Ilyenek például a 4. falat letörő vígjátékok.
Általában. Nemet mondanék. Egy adott sorozat olvasója vagy nézője diegetikus néző. A jelen elbeszélés valamiféle légkört közvetít a néző számára (talán szórakozás céljából). Az érzelmi transzformációs trópusokat a távolságtartás eszközének szánják, mivel a képernyőn megjelenő világ látszólagos "valóságát" aláássa egy ilyen esemény.
Míg ez performatív metamorfózis, függetlenül attól, hogy mi tükröződik a jeleneten vagy egy tárgyon, a karakter megőrzi úgynevezett "diegetikus integritását", mivel ezeket az érzelmi átalakulásokat a történet világában nem ismerik el nyíltan, mint más on-line a képernyőn megjelenő karakterek általában nem reagálnak egy karakter érzelmi átalakulására (pl. mi van ezzel a verejtékcseppvel; miért van az a dühös csomó a fején, ha nem haragszol).
A diegetián kívüli nézőközönséget célozzák meg. Hasonlóan ahhoz, hogy egy harmadik személy elbeszélését hogyan értik a diegetikus cselekvésen kívül, legalábbis azt tekintve, hogy az elbeszélő és a közönség tisztában van-e a karakterrel, de a szereplők nincsenek tisztában velük. Hasonlóan ahhoz, ahogy egy irodalmi műben az elbeszélő hang kötődik szereplőinek bemutatásához.
Röviden, miközben a szereplők olyanok maradnak, amilyenek, nem veszik figyelembe a közönség bármilyen vizsgálatát, létezésük (elválaszthatatlanul) a közönség diegetikus nézőivel való kommunikációhoz kötődik. Ezek az érzelmi átalakulások a belső kifejezés külső hangsúlyának hangsúlyozását szolgálják.
