Rurouni Kenshin utolsó jelenete
Miért végzi Himura ebben a műsorban szinte minden mondatot gozaruval? Ez normális az emberek számára abban az időszakban?
4- Tudom, hogy ez a kérdés valószínűleg inkább a japán.SE-re tartozik, de el kell döntenünk, hogy ez a fajta kérdés témakör-e.
- Nem csak ez a műsor, hanem sok más ... Például a shanai szobalány szinte minden mondatát "de-arimasu" -val fejezi be. Bár az ok egyértelműbb abban az esetben.
- @KenLi Senki más nem csinálta, ezért feltettem egy metakérdést ehhez a kérdéshez: meta.anime.stackexchange.com/questions/69/…
- @Ken Li, Ez itt a téma, mert a válasz inkább Kenshin személyiségére vonatkozik, ellentétben az összes többi karakterével, mint a 「で ご ざ る」 jelentésével és általános használatával a többi korszakban manga / anime / Tévés drámák.
A ～ ご ざ る általában a mondat befejezésének udvariasabb módjaként ismert, de a történelmi drámákban is gyakori, mert kissé archaikus hangzású. Az ANN-nak van egy bejegyzése erről a lexikonjában itt. Kenshin beszédmintáinak részletesebb elemzése itt található.
EDIT: A chaten rámutattak, hogy van egy szorosan kapcsolódó kérdés, amely nagyon jó választ ad a japán Stack Exchange-en.
Miért végzi Himura ebben a műsorban szinte minden mondatot gozaruval?
Nak nek fejezze ki öngyilkosságát, szerénység és szolgáló hozzáállás. Ez a a Meiji-korszakban elfogadott személy mint a rurouni (vándor szamuráj).
Kenshin használata ennek a beszédmintának az nem a sorozat történelmi fikcióként való megjelölése céljából. Ezt bizonyítja az a tény, hogy egyik karakter sem a sorozatban így beszélnek.
Továbbá, Kenshin nem használta a következőt: ( de gozaru) fiatalabb korában (az övé előtt rurouni életszakasz), és amikor befordul hitokiri battousai mód a megfelelő sorozaton belül (amikor a szeme sárga), nem ezt a copula igealakot használja mert battousai mód, nincs szelíd személyisége.
A beszédminták és a mindenki más által hangsúlyozott különbség Kenshin személyes, szándékos választása e beszédstílus használatára. Ahelyett, hogy a mangaka, Nobuhiro Watsuki, ezt a megfogalmazást a korszak reprezentációjának szánva, kiemeli Kenshin immár szerény személyiségét, és azt, hogy kissé eltér az időszaka új normáitól (ugyanúgy, ahogy továbbra is kardot és hüvelyt hordoz, még mindig visel hakama nem pedig nadrág stb.).
'De gozaru"része Kenshin válaszának arra a felismerésre, hogy nagyon tévedett korábbi cselekedeteiben és meggyőződésében a Bakumatsu időszakban. Kombinációban a, 拙 者」 (sessha), amely egy 謙 譲 語 (kenjougo = szerény nyelv) szó. Kenjougo a beszélő alacsonyabb szintje a beszélt személyhez / emberekhez képest. Amint az a jajapanesepage.com cikkében látható keigo (udvarias beszéd), kenjougo (a mai napig) itt alkalmazzák
utalva önmagára vagy családtagjaira és (általában) valakivel fentebb beszél társadalmi rangban, pozícióban vagy a státusz meghatározásának egyéb kritériumaiban. Még néhány magas beosztású ember is dönthet úgy, hogy az alázatos formát használja az alattvalókkal.
Ahogy Kenneth Hanson elmagyarázza
A kopula egy „lenni” jelentésű szó, amelyet egy mondat predikciójára használnak. . . . A kopulának három alapvető formája van szokásos beszédben: az informális beszédben a sima forma だ (da), a hivatalos beszédben az udvarias で す (desu) és a tiszteletbeli beszédben で ご ざ い ま す (de gozaimasu). Az utolsó forma esetében ugyanazt a szót használják mind a tiszteletteljes, mind az alázatos beszédre; a keigo egyéb alkotóelemeivel ellentétben a de gozaimasu semleges azzal szemben, aki az alany. . . . Igazság szerint a dolgok ennél egy kicsit bonyolultabbak. . . . A de gozaru a de aru megtisztelő formája, de a keigo-val szinte mindig a megtisztelő ige udvarias alakját használják, így de gozaimasu-t kapunk.
Ez normális az emberek számára abban az időszakban?
Nem. Ez volt nem szokás, hogy ebben az időszakban az emberek a 「で ご ざ る」 szót használják. Rurouni Kenshin ben kezdődik 1878 (a Meiji-korszak 11. éve), az epilógus pedig tavasszal ér véget 1885 (Meiji Era 18. év). A melléktörténet Yahiko no Sakabatou 5 évvel a nagy kiotói tűzvész után következik be.
Amint Boaz Yaniv kifejti a japán nyelv SE-n,
a jidaigeki sztereotip szamuráj beszéd valójában az Edo késői Edo nyelvjárása. Sok olyan modor, amelyet ebben a beszédben talál, nem kifejezetten a szamurájt képviseli, hanem inkább Edo tipikus lakója az adott időben.
Az Edo-korszak 1603-tól egészen 1868; Japánt azonban erőszakkal nyitották meg a külvilág felé Matthew C. Perry kommodor fekete hajói 1853 (15 évvel az Edo hivatalos vége előtt). A kanagavai egyezményt Perryvel aláírták 1854, és további három nemzetközi barátsági és kereskedelmi egyezmény következett 1858-ban (a sógunátust 1867-ben sikeresen feloszlatták, a boszin polgárháború több mint egy évig tombolt, amikor a lojálisok megpróbálták visszaállítani a sógunátust a hatalomra, és az Ezói Köztársaság, egy szecessziós állam a mai Hokkaido prefektúrában található, 1869 fele felszínen maradt, mielőtt Japán birodalmi erői összezúzták volna).
A késő Edo-kor beszédmintáival ellentétben Meiji az, amikor Japán első fiatal nemzedéke az egyetemre járt, angolt tanult, megtanulta, hogyan kell villával és kanállal enni, és külföldre mentek tanulni. Japán nagyon szívesen mutatta be magát gyorsan modernizálódónak, hogy más nemzetek ne gyarmatosítsák (körülbelül akkor, amikor Perry megnyitotta Japánt nyugat felé, a Brit Birodalom átvette India irányítását; Amerika annektálta Alaszkát és Hawaiit; az 1884-es berlini konferencia pedig mozgásba hozta az Afrika tülekedését. Nitobe Inazo történelmi személyiség kifejtette, hogy "az Unió Jacket szilárdan Indiában ültették, és kelet felé tartott Szingapúrba, Hongkongba, és volt némi valószínűsége, hogy Kínába vonul. Miért ne Japánba is? A francia Tricolort Kambodzsa, Annam és Tonkin felett is lebegték, és senki sem tudta megmondani, mennyire repül északra vagy keletre. Ennél riasztóbb, a moszkovita hatalom, mint egy hatalmas lavina, folyamatosan leereszkedett dél felé szibériai pusztáiról, mindent összetörve útközben. "Inazo Nitobe, előadások Japánról: A mandzsúr kérdés és a kínai-japán kapcsolatok, in Előadások Japánról: A japán nép és kultúrájuk fejlődésének vázlata, 227., 29. o.).
